Kocsis Ildikó

Hogy lettem terepfutó nagykövet? Két éve egy júliusi napon kezdődött…Aznap este már csak öten maradtunk a tűznél a Pipis domb kis tisztásán. Három tizenegy éves fiú, Laura meg én. A többieket nagyon kimerítette az expedíció, így a szokásos esti zárókörünk után elvonultak aludni. Mi pedig elkezdtünk szőni egy mesét, s ahogy mondatról mondatra továbbadtuk egymásnak a szót, egyre pontosabban bontakozott ki egy 36 fejű sárkány alakja, akinek minden feje valamilyen különleges képességgel bírt.
A faleveleken megcsillanó holdfény, az esti erdő halk neszei között, a pislákoló tábortűz fényében szinte megelevenedett nekünk a mi kis csodasárkányunk.
Arra a pár percre megszűntek a múlt fájdalmai és a jövő fenyegetései, csak a mese létezett. A fiúk pedig lehettek azok, akik voltak: egyszerűen csak gyerekek. Egy pillanatra talán elfelejtették, hogy a szüleik lemondtak róluk; és a sok-sok megpróbáltatást is, amit addig átéltek, amíg a nevelőszülőjükhöz kerültek. Arra a pár percre csak a mi különleges sárkányunk létezett, benne három állami gondozott fiú összes vágyott szuper-képességével…
Nem igazán szeretek futni. S hogy miért teszem most mégis? Azért, mert ha csak még egy elhagyott gyereknek is megadatik valami hasonló élmény, ami ezeknek a fiúknak, akkor máris megérte.

How did I become a trail running ambassador? It started two years ago on a July day…

That evening there were only five of us staying by the fire at the small clearing of Pipis Hill, in the Mátra. Three eleven-year-old boys, Laura and myself. The others were very exhausted by the expedition, so they went to sleep after our usual closing circle. And we began to weave a fairy tale, and as we passed the sentences to each other, the story of a 36-headed dragon, each with a special ability, evolved.

In the moonlight shining on the leaves, amidst the quiet sounds of the evening forest, in the light of the twinkling campfire, our little dragon was almost alive to us.

For those few minutes, the pains of the past and the threats of the future ceased, only the tale existed. And the boys could be who they were: simply, just kids. For a moment they might have forgotten that their parents left them; and the many ordeals they endured while they were with their foster parents. For those few minutes, only our special dragon existed, with all the desired super-abilities of three state-groomed boys …

I don’t really like running. And why am I doing it now? Because even if even one single abandoned child can experience something similar to what these boys experienced, it’s worth it.

 

A táv, amit vállalok lefutni a 2trail versenyen (The distance I’m going to run for 2trail Charity Run):  8.5 km terepen

 

A minimum összeg, amit szeretnék személyesen összegyűjteni (The minimum amount I would like to fundraise): 72.000.- Ft

 

Az adományozó oldal “megjegyzés” rovatba azt írd (Enter into the “comment” box on the fundraiser page):  Ildinek

 

 

ADOMÁNYOZOK / DONATE ♥

 

 

⇐  vissza a JÓTÉKONYSÁGI FUTÁS oldalra / back to the CHARITY RUN page 

 

 

 

vissza a fundraising oldalra